Kevés stíluskorszak kezdete köthető olyan szorosan egyetlen művész életművéhez, mint Masaccióé. A fiatalon meghalt művész, aki egy Firenze melletti kisvárosban született, alig féltucatnyi művet hagyott maga után, és ezek egy alig tízéves életmű alkotásai. Masaccio freskói és táblaképei az 1420-as években keletkeztek, és radikális változást hoztak a festészet történetében. Nem véletlen, hogy Leon Battista Alberti festészeti traktátusának bevezetőjében művészbarátai között, akik szerinte az antikvitáshoz visszatérve újították meg a művészetet, a festők közül csak őt említi. A többiek: Brunelleschi, Donatello, Ghiberti és Luca della Robbia az építészet és a szobrászat terén nyújtottak újat. Masaccio legfőbb érdemei közé az tartozik, hogy elsőként alkalmazta a festészetben a Brunelleschi által kidolgozott, majd később Alberti által, említett traktátusában elméletileg is pontosan kidolgozott, lineáris perspektíva ábrázolási módszerét. De újszerűségében nem ez az egyetlen elem. A különbség akkor szembeötlő, ha művét, például a pisai oltárkép középső tábláját, a trónoló Madonnát ábrázoló képet (London, National Gallery) összehasonlítjuk egy másik, ugyanekkor Firenzében dolgozó mesterének, Gentile da Fabrianónak a képével, a Pala Strozzi megrendelésére festett, Királyok imádása oltárképpel. Masaccio elvetett minden olyan dekoratív megoldást, akár a drapériák gazdag ábrázolásának, akár a természet részletgazdag megjelenítésének az eszközeire gondolunk, amelyek Gentile internacionális gótikában gyökerező festészetére jellemzőek. Ezek helyébe a testek tömegszerű érzékeltetése lépett. Színvilága Gentiléhez képest visszafogott, a szereplők általában egyszínű, egyszerű lepelbe burkolózva foglalják el a térben kijelölt helyüket. Az arcok és a kezek plasztikus formáit a fény-árnyék kezelés természethű alkalmazása teszi súlyossá, a korabeli szemlélő számára meglepően valósághűvé. Donatello szobrászatával ellentétben, Masaccio számára nem álltak rendelkezésre antik mintaképek. De Masaccio festészete számára már rendelkezésre álltak Donatello szobrai. Festészetének jellegzetes vonása, hogy a szoborszerű testek úgy válnak a kompozíciók főszereplőivé, hogy körülöttük a természeti vagy az építészeti részletek - a Trinita-freskó kivételével - lényegtelenné válnak.
Masaccio rövid életművének legfontosabb alkotása a firenzei Santa Maria del Carmine templom Brancacci-kápolnájának freskóciklusa volt. A Felice Brancacci megrendelésére 1424 körül elkezdett freskóciklus, amely Szent Péter történetét beszéli el az Apostolok cselekedetei nyomán, csak részben Masaccio műve. A fiatal festő mesterével, Masolinóval együtt kapta a megbízást, és valószínűleg egyszerre is hagyták félbe a munkát, amikor 1426-körül Rómába mentek. Az elkészült falképek között azonban pontosan el lehet különíteni a két festő műveit. Az Adógaras jelenetben, amely kétséget kizáróan Masaccio alkotása, fel lehet mérni az új reneszánsz festészeti stílus forradalmi újszerűségét.
Forras : http://tudasbazis.sulinet.hu/hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése